Press/Cikkek
UNDERGROUND MAGAZIN |
||
a cikkhez tartozó link: http://underground.pcdome.hu/cikk.php?id=13979 |
de profundis – Új klip: népdal és black metal
5 kérdés – 5 válasz
Új videóklippel jelentkezett a nyers, dallamos black metalt játszó szombathelyi de profundis zenekar, de a Fábián Gábor rendezésében elkészült videó mellett maga a nóta is egészen különleges. A tavaly egy Haunted By Ill Angels Only címet viselő EP-vel bemutatkozott duó – Yzokras énekes/szintis és Zoltan gitáros/basszer/szintis.- egy eddig ki nem adott népdal átiratot filmesített meg, a klipben pedig egy ismert fiatal színésznő, Kakasy Dóra vendégeskedik.
Az Indulj el egy úton… kezdetű népdal átfogalmazását egy Vas és Vér cmmel várható válogatásalbumhoz rögzítette a duó, a Halorból ismert Komondi Ákos basszer, a Sear Bliss dobos Ziskó Olivér, valamint Piri Adrienn (BRB) segítségével.
A klippel kapcsolatban egy villáminterjút is készítettünk Yzokras énekes/szintissel.
de profundis – Indulj el egy úton
1. Hogy álltok jelenleg a tavalyi EP-tek folytatásával, az első de profundis nagylemezzel?
“Régóta ígérgetjük a nagylemezt, de úgy látszik, nálunk minden ilyen lassan alakul… Elsősorban persze a pénzhiány lassítja a munkát, de az sem könnyíti meg a dolgot, hogy Zoltan időközben ismét Londonba költözött. Ennek ellenére elindultak a felvételek, Ziskó Olivér feldobolta az összes dalt, Zoltan is végzett már a gitártémákkal, és a szintetizátorok is rendben vannak. Tulajdonképpen csak a basszus és az ének van hátra, illetve ha sikerülne egy-két különlegesebb hangszert élőben megszólaltatni, akkor még azokat kell felvennünk a stúdióban.”
2. Hogy jutott eszetekbe ez a népdal feldolgozás?
“A Vas és Vér válogatás a Hungaryan Racordshoz kapcsolódik. Még tavaly tett közzé Simon Krisztián egy felhívást, miszerint népdalok, siratók, katonadalok extrém zenei átiratát várja, és a legjobbak felkerülnek egy válogatáslemezre. Azt azonban sajnos nem tudjuk, hogy most mi a helyzet a lemez megjelenésével, elvileg szeptemberben kellett volna kijönnie. Reméljük, hogy sor kerül rá, mert izgalmas az ötlet, ráadásul az eddigi válogatások (Bathory tribute, Burzum tribute) is nagyon jól sikerültek.
Magát a felhívást Zoltan olvasta az interneten, és amikor átküldte nekem, szinte azonnal megegyeztünk az Indulj el… kezdetű népdalban. Mindkettőnknek az egyik kedvence, és talán az, hogy már eddig is olyan sok feldolgozása született, még érdekesebbé tette a feladatot, hiszen igyekeztünk egy olyan változatot elkészíteni, amelyik egyik korábbira sem hasonlít.
Ehhez persze kellett még a Soproni virágének is. Ez a verstöredék a magyar szerelmes líra első fennmaradt emléke, több mint 500 éves. Az egyetemen olvastam először, és annyira megtetszett, hogy még akkoriban írtam hozzá énekdallamot és zongorakíséretet is. Mindig is terveztem, hogy készítek belőle egy teljes dalt, de soha nem került rá sor. Miközben az Indulj el…-en dolgoztunk, egyszercsak beugrott, hogy milyen jól össze lehetne illeszteni a kettőt, mintha egy férfi és egy nő felelgetne egymásnak. Zoltannak is tetszett az ötlet, így aztán szép lassan elkezdett összeállni minden.
Érdekes volt egyébként a dalírás folyamata. Nálunk ugyanis általában az a menetrend, hogy az egyikünk, rendszerint Zoltan, szinte teljesen kidolgozott, meghangszerelt számokat mutat a másiknak, aki legföljebb csak színesít rajtuk. Most viszont – miközben több mint 1000 km választott el minket egymástól – sokkal jobban egymásra hagyatkozva írtuk meg a számot, mint amikor a szomszéd utcában laktunk.
Talán a legkülönlegesebb élményem az volt, hogy amikor elkészültem a dal lezáró részével, ahol a két énektéma összevegyülve, csak egy zongora kíséretével szól, épp át akartam küldeni Zoltannak a neten, és ekkor érkezett meg a levele, amelyben felvetette, hogy mi volna, ha a dalt úgy zárnánk le, hogy a két énektéma egyszerre szól, maximum egy zongora mellett…”
3. A nagylemezen is Komondi Ákos bőgőzik majd?
“Miután Olivér már a télen feldobolta a dalokat, ez a megoldás várható, igen. Ákos meg is ígérte, hogy feljátssza a basszustémákat, és nem hiszem, hogy nyálas pózolóként megszegné a szavát! (nevet) Nyilván nem a legszerencsésebb, hogy a gitárokat hamarabb rögzítettük, mint a basszust, de sajnos ez megint a zenekar sajátos helyzetéből adódik. Zoltan augusztusban itthon töltött két hetet, amit maximálisan ki is használtunk: a szabadsága – enyhe túlzással – abból állt, hogy a stúdióból rohant a klipforgatásra.”
4. Mit kell tudni a klip forgatókönyvírójáról és rendezőjéről, Fábián Gáborról?
“Gábor filmrendező és fotográfus. Készített már szürreális kísérleti filmeket, rövid- és dokumentumfilmeket is, amelyeket számos rangos fesztiválon díjaztak, vagy lettek éppen fesztiválgyőztesek. De dolgozott már a Sear Bliss-szel is, az ő nevéhez fűződik az a jubileumi koncertfelvétel is, amelynek megjelenése olyan régóta várat magára.
Én egy klipforgatáson ismerkedtem meg vele. Egy baráti zenekar, a Csillagösvény vezetője hívott fel valamikor tavaly, hogy volna–e kedvem a klipjükben szerepelni. Igent mondtam, és a forgatáson nemcsak összebarátkoztunk Gáborral, hanem ki is derült hamar, hogy sok mindenről hasonlóan gondolkozunk, legyen szó művészetről, történelemről vagy politikáról. Ráadásul a black metalt is szereti, úgyhogy valóban szimpatikus ember! (nevet)
Miután meghallgatta az EP-nket, nagy meglepetésemre egyből felajánlotta, hogy készít nekünk is egy klipet. Végül Zoltannal a legújabb – és teljes egészében felvett – dal mellett döntöttünk. Számomra egyébként komoly visszajelzést jelentett a dallal kapcsolatban az, hogy negyedórával azután, hogy Gábornak átküldtem az mp3-verziót, már hívott is, hogy most hallgatja harmadszor, és mennyire tetszik neki. Másfél órával később pedig már meg is kaptam e-mailben a klip szinopszisát.
A forgatás is hatalmas élmény volt. Sosem hittem volna, hogy lesz alkalmunk a de profundis-szal egy profi rendező irányítása alatt, háromfős stábbal, daruval, satöbbivel klipet forgatni. Ráadásul Gábor egészen extrém dolgokat is megálmodott a videóhoz, úgyhogy kipróbálhattam, milyen érzés a földbe temetve lenni, vagy éppen nyitott szemmel lebegni a Rábában…”
5. Kakasy Dóra hogy került a klipetekbe?
“Gábor már a legelső megbeszélésen felvetette, hogy a női főszerep eljátszásához egy színésznőre volna szükség. Dórát is ő ajánlotta; egy filmfesztiválon ismerkedtek meg, és azóta is jó baráti- és munkakapcsolatban vannak. Már elkészültünk a külső felvételekkel, amikor Gábor felvette vele a kapcsolatot, és Dóra nagy örömünkre egyből igent mondott. Én azért némileg aggódva mentem a forgatásra, és szinte az első hozzá intézett kérdésem az volt, hogy nagyon sokkoló-e a zenénk. ‘Ó, egyáltalán nem – felelte. – Nekem is volt metalos korszakom, sőt, az öcsém most is metal zenekarokban játszik’…”
www.facebook.com/deprofundishu www.myspace.com/deprofundishu www.osvenyfilm.com www.kakasydora.hu
SEAR BLISS – Februárban jön ki az új album
5 kérdés – 5 válasz
Idén már nem jelenik meg az új Sear Bliss album, 2012 februárjában azonban napvilágot lát az Eternal Recurrence címet kapott nagylemez. Az 1993-ban, Szombathelyen megalakult, fúvósokkal is dolgozó atmoszférikus black/dark metal csapat legutóbbi albuma még 2007-ben jött ki The Arcane Odyssey címmel, és akárcsak az új anyagot, már azt is a neves brit kiadó, a Candlelight Records gondozta.
Az Arcane Odyssey megjelenése óta azonban jelentősen megváltozott a csapat felállása. Nagy András alapító frontember 2009 nyár végén egyedül maradt, majd olyan korábbi zenésztársakkal kezdett koncertezni, mint Csejtei Csaba és Barbarics János gitárosok, valamint Ziskó Olivér dobos. Az eleinte csak kisegítő muzsikusok azonban csakhamar újra Sear Bliss tagok lettek, és ha lassan is, de elkészült a hetedik nagylemez:
„Két hónapnyi kemény stúdiómunka után elkészültünk az új lemezzel, ami minden szempontból egy új fejezetet nyit a zenekar életében. A hét dalt tartalmazó Eternal Recurrence album – köszönhetően a szokatlan hangszerelésnek és zenei megoldásoknak – egy egészen más képét mutatja majd a Sear Bliss-nek. Az előzetes tervek szerint a lemez megjelenését egy Európa-turné is követi majd.”
Villáminterjúnk az énekes/basszusgitáros Nagy Andrással készült.
Fotó: twilightheart
SEAR BLISS (b-j):
Nagy András énekes/basszusgitáros
Ziskó Olivér dobos
Csejtei Csaba gitáros
Barbarics János gitáros
+ Bruszel Balázs trombitás
www.facebook.com/searblissband www.searbliss.hu
1. Februárra csúszott a hetedik nagylemez kiadása. A Candlelight kiadó nem szokott mérgelődni a sajátos munkatempótok miatt?
“Több oka is volt a csúszásnak. Először is ugyebár 2009 nyarán lecserélődött a zenekar felállása. Nyilván kellett némi idő, mire az új felállás felkészül, összerázódik, kialakul a megfelelő összhang stb. Aztán jött egy csomó koncert, ami persze jót is tett a csapatnak, hiszen az volt a fontos, hogy minden szempontból összekovácsolódjunk.
Aztán úgy alakult, hogy Amsterdamba költöztem, ahonnan megint csak nehéz volt egyeztetni a dolgokat, elég volt, hogy a koncerteket meg tudtuk oldani. Bár volt kint is hangszerem, de az az időszak nem a zeneírásról szólt. Ahogy aztán hazajöttem, megcsináltuk Winterrel a rég tervezett Nefarious nagylemezt, az is elég sok időt emésztett fel. És csak mindezek után tudtunk komolyabban nekilátni az új Sear Bliss lemeznek.
Ráadásul az elmúlt 2 évben elég sok magánéleti dolog is közbejött mindegyikünknél. Na meg nem is vagyunk már tinédzserek, így sajnos nem úgy megy már egy lemezkészítés, mint régen, amikor a suli mellett az ember simán tudott zenekarozni, stúdiózni. Most sokkal komolyabb összehangolásra volt szükség, és talán az imént felsorolt dolgokból jól látható, hogy ezúttal ez nem ment könnyen.
Tudtam, hogy eljön a megfelelő idő és nem akartam kapkodni. Tiszta lappal akartam nekiállni az új lemez megírásának és felvételeinek. Nem lett volna értelme, belekapni, abbahagyni, folytatni, megint megállni. Tudtam, hogy a Sear Bliss legfontosabb lemezét akarom elkészíteni és ehhez idő kellett, meg a sok zűrzavar után némi nyugalom. Szerencsére a kiadó nem mérgelődött a dolgon, ilyesmin nem szoktak kiakadni. Mindig informáltam őket, hogy mi a helyzet, tudták, hogy külföldön élek, és hogy később össze fogjuk hozni az albumot. Lehet, hogy ha elkezdenek rugdosni minket, hamarabb megszületik a lemez, de tudom, hogy akkor a végeredmény nem lett volna ilyen.
A megjelenés jövő évre csúszásának pedig az volt az oka, hogy nem tudtuk befejezni a stúdiómunkát a tervezett időre. Ennek is több oka volt. Adódtak gondok a stúdióban néhány nélkülözhetetlen berendezéssel, aztán több idő kellett a felvételekhez is. Egyrészt mivel a dobok és a fúvósok kivételével minden hangszert én játszottam fel, a zene pedig sokkal összetettebb, mint korábban. Ráadásul tele van új dolgokkal, többszólamú ének, 7 húros gitár, fretless basszus hallható a dalokban, és ezekkel azért el lehet tölteni az időt.
A Candlelight azt mondta, ha augusztusban le tudjuk adni a mastert, akkor még kijöhet idén az album. Mi viszont az említett okok miatt sajnos belecsúsztunk a szeptemberbe, a kiadás így áttolódott februárra. Ennek persze nem örültünk, de a kiadó teljesen megértette a dolgot. Azt mondták, hogy ezen már ne múljon, legyen jó a lemez és jöjjön ki inkább jövőre.”
2. Ez az album lesz a régi/új felállás bemutatkozása. Mennyiben más ez a mai Sear Bliss?
“Sok minden változott. Nem véletlenül hangsúlyoztam több helyen, hogy egy új fejezet következett el a zenekar életében. De ez majd úgyis inkább akkor lesz kézzelfogható, amikor megjelenik az album. Az új dalokat és magát a lemezt leginkább úgy jellemezném, hogy érett, ha szabad ezt a szót használnom. Tudom, hogy ez a lemez nem készülhetett volna el mondjuk 5 évvel ezelőtt. Ehhez idő kellett és bizonyos érettség, minden szempontból.
Nem igazán tudnám egyik korábbi lemezünkhöz sem hasonlítani ezt az újat, mert teljesen más. Persze az alapvető Sear Bliss védjegyek ott vannak, de ezúttal minden más felfogásban íródott, szakítottunk minden korábbi sémával. Egy felszabadult, korlátoktól mentes lemez készült el, ami lehet hogy merész és meglepő, de mindenképpen nagyon őszinte. A kiadóval arról még nem egyeztettünk, hogy a megjelenés előtt milyen formában teszünk közzé egy új dalt vagy részletet, de erre is sort kerítünk majd, ha eljön az ideje.”
SEAR BLISS – Live @ Bavarian Battle Festival (2011/01/015)
3. Mit jelent számodra az Eternal Recurrence lemezcím?
“Nem csak a zene, hanem a szövegek is változtak. Egész más jellegűek, mint korábban. Egy magasabb szintről próbáltam megfogalmazni a dolgokat, nem pedig személyes oldalról. Ezúttal például egy sor sem hangzik el egyes szám első személyben, pedig az korábban nagyon is jellemző volt a szövegeimre. Az új lemez koncepciójához azonban ez nem passzolt volna. Sokkal inkább filozofikus kérdéseket boncolgatnak a dalok, és persze a korábban jelen lévő, az univerzum titkai iránti vonzalom is felbukkan párszor, de az is inkább az említett megközelítésben.
Innen jött egyébként az Eternal Recurrence, azaz ‘örök visszatérés’ cím is, ami egyfajta kozmikus jelentéssel is bír, de van egy nagyon is filozofikus lényege, és utal magára az élet körforgására, a természet titkaira. Mindazonáltal magára a zenekarra is jól illik, hiszen itt vagyunk újból egy teljesen új formában. Ez a hetedik album mindennél fontosabb a csapat történetében. Sok utalás található a lemezen, és sok érdekes véletlen, ami talán a zene hallgatása közben jön majd elő a hallgató számára. Úgy érzem, hogy ezen az albumon mindennek megvan a pontos helye, semmi nem íródott vagy került véletlenül oda, ahova. És ez az igazán nagy különbség a korábbi dolgainkhoz képest.”
4. Kik vettel részt az új dalok megírásában?
“Két új számot Ziskó Olivér (dobos) írt, aki korábban a Forsaken Symphony lemezhez is egy csomó remek ötlettel járult hozzá. Jó volt újra vele dolgozni. A többi dal tőlem származik, azonban Csejtei Csaba (gitáros) is besegített néhány ötlettel. A régi felállás témáiból semmit nem használtunk fel. Bár íródtak már akkor is ötletek, én nem igazán voltam elégedett azzal az iránnyal. Mint mondtam, tiszta lappal akartunk nekiállni a lemeznek.
Maga a stúdiózás az eddigi legkeményebb munka volt. 2 teljes hónapot töltöttünk a stúdióban, gyakran a teljes kimerültségig hajtva magunkat. Nem lehetek elég hálás a producerünk, Scheer Viktor munkájáért. Két nagyon kemény hónapot töltöttünk együtt. Gyakorlatilag július közepétől augusztus közepéig tartottak a stúdiómunkák.
A felvételek a budapesti Pannonia stúdióban és a Szombathely melletti Hangadó stúdióban készültek, utóbbit a lakhelyünk miatt választottuk. A keverés és a mastering szintén a Pannonia stúdió műve. Voltak mélypontok is a stúdiózás alatt, de akadtak jó dolgok is. A dobokat például 2 nap alatt rögzítettük, arra pedig külön büszkék vagyunk, hogy nem történt semmi utólagos editálás semmilyen hangszeren, és Viktor segédletével elég régi vágású módon rögzítettünk mindent, ezzel is elősegítve, hogy a lemez egy kellemes, organikus hangzással bírjon. Nagyon sok mindent átéltünk abban a két hónapban, voltak kemény helyzetek és napok, szerencsétlenségek, stb. De a végeredménnyel nagyon elégedettek vagyunk, és csak ez számít.”
5. Mi a helyzet most a Nefarious lemezzel és mi a régóta kiadásra váró jubileumi DVD-vel?
“A Nefarious nagylemez elvileg a napokban megjelenik, a címe The Universal Wrath. Ami pedig a rég beígért Sear Bliss DVD-t illeti, azzal még mi sem tudjuk, mi lesz. Sajnos úgy néz ki, hogy a Vic Records nem fog már kiadványokat megjelentetni, így szeretné eladni a DVD jogait. Eddig azonban még nem sikerült erre tökéletes megoldást találni, és őszintén szólva az új lemez munkálatai miatt nem is volt lehetőségünk erre a kérdésre fókuszálni.
Azért bízom benne, hogy valamilyen formában végre napvilágot lát majd a kiadvány, ugyanis nem kis munkát öltünk bele, Fábián Gábor rendező vezetésével. Egy sokkal komolyabb és átfogobb anyag született, mint amilyen az előző DVD volt. Kár lenne, ha csak mi magunk láthatnánk.”
SEAR BLISS – Ziskó Olivér az új lemez felvétele közben
-HOLLYWOOD CLASSICS III. 2011 október 14, 15.
Túszul ejtették Dobó Katát – Szombathelyi Hollywood 3.
Miközben már világszerte ássák a 3D sírját is, és a kutya se jár moziba, péntek és szombat este Szombathelyen több százan csupán azért verődtek össze, vették meg a nem is olcsó belépőt, hogy kollektív filmélményeik zenéit klasszikus hangszerelésben hallják. Ki érti ezt?
Én igen, mert a Hollywood Classics tényleg ügyes húzás a Savaria Szimfonikusoktól. Színvonalas, jó arányban keveredik benne a művészet és a giccs, a professzionalizmus, az igazi tehetség és a bulvár. És ez így megy már harmadik éve, filmslágerek szimfonikus feldolgozásban, Vodka-Martinivel, (“rázva, nem keverve” – 007) teltházzal és sikerrel. Idén sem hagytuk volna ki, hallgatóztunk, fotóztunk és videóztunk, következzék vegyestálunk:
Fagyban, tűzijátékkal James Bondra melegítünk
A koreográfia igen hasonlít a tavalyihoz: a bejárat lépcsőjén, a lábaink előtt vörös szőnyeg, ezen vonulhatunk felfelé a Bartók Terembe. A feltúrt Rákócziról érkezve nem kap el a „hollywood feeling”, sokkal inkább támad az az érzésem, mintha a szőnyegbombázás utáni szombathelyi éjszakában sétálgatnék. Bent is kelet-európai a hangulat, egymás-hegyén hátán a népek, lökdösődve jutunk el a ruhatárig. Kár volt, mert rohanni kell már kifelé, kezdődik az első attrakció, a tűzijáték. Fázunk, jégverem ez a mai éjszaka, szól a James Bond melódia. Lövik a színes petárdákat fel az égbe, megcsodáljuk, megtapsoljuk.
Ha Stohl András egyéb elfoglaltsága miatt most nem is tud jelen lenni, a slágerparádé idén sem maradt celeb- konferanszié nélkül. Tavaly Dobó Kata mondta vissza a „házibulit”, most ő van itt, formás pocakkal (mintakismama, semmi vizesedéssel, nulla súlyfelesleggel), társa Csonka András lett. Díjazzuk, hogy nem énekel, bár kevesebbet sztorizik, mint anno Stohl, de jól állja a sarat.
Érzelmesebb hullámhosszon
Az idei válogatás érzelmesebb hullámokat penget, kevesebb az akció, több a könny és csók. Több a közhelyesen agyonjátszott filmsláger, de nem neheztelünk érte, hisz ki ne szeretné, és kinek ne jutna eszébe számtalan múltbéli intim pillanat, ha meghallja a Házibuli vagy a Robin Hood betétdalát! Teljesült szerkesztőségünk titkárnőjének álma is. (Tavalyi kritikánkban így búcsúztunk: „Ha lehet kérni – üzeni a titkárnőnk: a Volt egyszer egy Vadnyugatot és a Keresztapát…”) Hát megkaptuk, köszönet érte:)
Közben a kivetítőn képek, plakátok, illetve klipek, a gyerekkorom mozija pereg, jó viszontlátni a Cinema Paradisot vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat harmonikás jelenetét. A Karib-tenger kalózai, a Harry Potter, az Armageddon és a Pókember fiatalabbak generációs kollektív élménye.
A Pókember felvezetésén csak gyermekem rémült halálra, amúgy jó kis húzás volt ez a színházi performance. Horváth Ákos, fején harisnyával, túszul ejti Dobó Katát és Csonka Picit. Megy hozzá a vulgárterrorista duma, hogy követeljük, meg hogy levele, mármint a hollywoodi mocsokkal, és, hogy a magyar színpadon magyar zene szóljon, hát jót röhögtem. Aztán, ahogy lennie kell, a Pókember leszállt a Bartók Terem mennyezetéről, és visszahozta nekünk Hollywoodot…
Jókedv uralkodik fent és lent, látszik, a zenészek is lubickolnak a feladatban, szellemes a hangszerelés, a szimfonikusok ha kell fütyülnek, dalra is fakadnak, oldottan játszanak. Király Viktor többeknek – hallom kint a szünetben – némi csalódást okozott – személy szerint én nem vártam tőle többet, jó hangú fiú, de nem karizmatikus figura. Ellenben Szombathely megasztárja, Horváth Maggie most is varázsolt a Golden eye-jal, le a kalappal…
-2011 március: Zenész magazin interjú:
-2010 május: Rock Gyémántok cikk:
Ziskó Olivér 100% DRUMMING
“Nem kispályás” – hangzott el egy jó barátomtól, aki nem zenész, de a zene világában igen jól mozog. Igazat kell, hogy adjak neki. Egy fél Krisztusi élet munkája, a szíve na és a tehetsége köszön vissza a 2009 novemberében megjelent 100% drumming oktató anyagából. Az első kiadás egy szóló CD-t is tartalmaz ami a filmen található zenékből és dobszólókból lett összeválogatva.
A haladó dobosoknak készült anyag az elengedhetetlen bemelegítő gyakorlatokon kívül improvizációs technikák széles tárházát nyitja ki. A módszere tiszta: a téma elmondása után a lassú és gyors bemutatás következik. Külön öröm volt számomra a duplapedálos lábtechnikák bemutatása. A filmen 16 dobszólót láthatunk többkamerás állásból. A magas fokú improvizációs technikájával, kidolgozott szólóival teret enged a játéknak, kihasználja a felszerelése összes elemét. Videóklipjeiben nagyszerű zenészekkel mutatja meg, hogyan is illik a kíséret melletti improvizációs játéka a zenébe.
Az angol nyelvű (magyar felirattal) demonstrációs DVD nem csak a hazai, hanem a nemzetközi színpadon is bármikor megállja a helyét. Olivér fegyelmezett játékára érdemes oda figyelni és sokat tanulni tőle.
Ajánlom a DVD-t mindazon dobosoknak, akik már egy jó ideje alázattal és szorgalommal “viseltetnek” a dobos tanulmányaik és hangszerünk felé, figyelmet fordítanak dobszólóik kidolgozására, önfejlesztésre.
Nem utolsó sorban szeretném felhívni Olivér 2006-ban megjelent Improvizáció, technikai feladatok dobfelszerelésre című kottakötetét (cd melléklettel). Nesztor Iván fogalmazásában: “Ziskó Olivér tankönyve elsősorban az igényes és szorgalmas dobosoknak ad útravalót”.
-Nagy Ákos-
a cikkhez tartozó link: http://www.rockgyemantok.hu/index.php?id=ismertetok&name=ziskodvd
Tomboló siker volt a Zenélő Filmkockák Celldömölkön
2010.11.23. – 00:05
Mint azt programajánló előzetesünkben megírtuk, vasárnap volt a Zenélő Filmkockák premierje Celldömölkön, a Kemenesaljai Művelődési Házban. A műsort, melyben filmdalok hangzottak el itthonról és a világból, kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség.
Telt ház, pótszékezéssel is mintegy ötszáz néző jutalmazta vastapssal már az első dal elhangzása után Szokodi Zoltánt, majd Auth Csillát. Ez a lelkes fogadtatás csak fokozódott, amikor Keresztes Ildikó robbantott be a Top Gun betétdalával, a „Take My Breath Away” című slágerrel. A fiatal sárvári énekesnő, Csejtei Flóra – aki egyébként vokálosként segítette az énekeseket -, a tizennyolc évesen repülőgép szerencsétlenségben elhunyt Richie Valens klasszikusát, a „Come On, Let’s Go”-t énekelte, hatalmas közönségsikert aratva. A hangulat egyre fokozódott az est folyamán, ennek az első rész zárásaként elhangzott Joe Cocker klasszikus, a „You Can Leave Your Hat On” Majsai Gábor előadásában, és Hrutka Róbert Lora filmdala, Keresztes Ildikóval adott méltó keretet.
Nem kisebb bomba robbant a második rész kezdésekor: ekkora már közönség kedvencévé avanzsált Szokodi Zoli nyújtott maradandót az Armageddon-ból ismert „I Dont Wanna Miss A Thing” című Aerosmith klasszikussal. Persze ezzel még nem volt vége. Óriásit alakított Auth Csilla a Grease betétdalával, és a Dirty Dancing című pomádé „Time of my Life” duettjével, Majsai Gáborral. És hát csodálatosak voltak a táncok Gombkötő Balázstól és Polgár Dalmától.
Tetszett Papp Tibor a konferanszié szerepében, a Kozma Gábor által összeállított összekötő szöveget kitűnően ötvözte saját gondolataival, rögtönzéseivel. A második rész zárásakor újabb nagyhatósugarú interkontinentális rakétát lőttek ki az alkotók: következett a „Magányos csónak” a Valami Amerika2-ből Ildikó előadásában, melyet a közönség lélegzetvisszafojtva hallgatott, majd a szám végén méltán söpörte be az elismerést a kitűnő előadó.
És érkezett a finálé, a Piramis „Kívánj igazi ünnepet” örökbecsű opuszával, és Szokodi Zolival, majd minden énekes és szereplő közös énekével. Ekkor már szinte önkívületben ünnepelte a közönség az előadókat, a kitűnő, hibátlanul közreműködő zenekart, akik rászolgáltak arra, hogy név szerint is dicsérjük őket: Kiss Tamás basszusgitáros, Ziskó Olivér dobos, Baán Imre gitáros, Kondor tamás billentyűs és Németh Ádám zongorista. Mellesleg mindannyian szombathelyiek!
A produkció alkotói megköszönték a technikusok közreműködését is, az énekesek és a zenészek is egybehangzóan elégedettek voltak munkájukkal. Egyetértünk: kiváló hangosítás, csodálatos fények jellemezték az estét. És hát „káprázatos volt a celli közönség” fogalmazta meg a koncert után Keresztes Ildikó, és hozzátette: ide mindig szívesen fogunk visszatérni!
Nem csodálkozhatunk azon, hogy a producer Gombás Endrével, és a ház igazgatónőjével, Pálné Mayával is „madarat lehetett fogatni” örömükben. Köszönjük, csodálatos estében lehetett részünk!
A cikkhez tartozó link:
http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/2962/tombolo_siker_volt_a_zenelo_filmkockak_celldomolkon/
Újra Szombathelyen játszott a SEAR BLISS! |
 |
 |
 |
| Látkép – Zene |
| 2010. november 09. kedd, 11:29 |
 Nagy várakozás előzte meg a Sear Bliss idei Szombathelyi koncertjét, hiszen 3 éve nem lépett fel a banda itt. 2 zenekar alapozta meg a hangulatot előttük: a Csejtey, valamint a Dalriada. Már az előbbi, kozmikus black metált játszó CSEJTEY koncertjén is szép számmal gyülekeztek az érdeklődők. Itt jegyezném meg, hogy e zenekarból Csejtei Zoltán (Zulu) a 90-es évek közepén a Sear Bliss zenekar tagja is volt. Különleges, más dimenziókba hívó metálzenéjükkel egy kozmikus utazás részesei lehettünk.A zenekar honlapja: http://www.myspace.com/csejteymusicA DALRIADA zenekar koncertjét szintén nagyon sokan várták, hiszen hamarosan új albuma -Ígéret címmel- jelenik meg a bandának, erről is lehetett hallani egy dal erejéig ízelítőt, valamint a régebbiek, s a legutóbbi “Arany-album” dalaival is folk-metálosan felpörgették a közönséget, ennek következtében ráadást is kellett adniuk. A zenekar honlapja: http://www.dalriada.huEgy rövid technikai átszerelés után következhetett a várva várt SEAR BLISS koncert.
Szép számmal jelentek meg régi és új “metálarcok”, jelen voltak az Ösvény című film egyes szereplői is,akikkel a Sear Bliss zenekar tagjai együtt játszottak Fábián Gábor rendező ezen filmjében (aki maga is jelen volt e koncerten, mint fotós), s jelen voltak a Sear Bliss fórum gyakori látogatói is (…az azt olvasók, s oda írók egyaránt). Számomra -s szerintem sokunk számára- volt egy nosztalgikus érzés e koncert alatt, mintha második gyermekkoromat éltem volna át. Hiszen magam részéről 14-15 éve követem a zenekar pályafutását (szerintem voltak még ott páran, akik ezzel hasonlóan így vannak), s egyes daloknál eszembe jutottak régi koncertek, s egyéb zenekarhoz köthető régi dolgok. Valamint az a gondolat futott át rajtam, hogy a dalok az örökkévalóságnak szólnak. Csak mi változtunk valamennyit kívülről, de belülről ugyanolyanok maradtunk e koncert alatt, mint régen. Kívülről a zenekar tagjai is változtak: pl. rövid haj, stb. -Nagy András (bőgős /énekes/zenekaralapító) kivételével-, ám belülről ugyanolyan lelkesedéssel játszották a Sear Bliss dalokat, mint amikor régen tették.
Igaz ehhez hozzátartozik, hogy nemrégiben változott a felállás az elmúlt kb.10 évhez képest (mondhatni, hogy nem a megszokott, hanem a “régi-új” felállást láthattuk. S annak ellenére, hogy ezt a mostani felállást is jó színpadon látni, az utóbbi évekre való tekintettel azért hiányzott Neubrandt István (Necó) gitáros, Pál Zoltán (PZ) harsonás, valamint Schönberger Zoltán (SÖMI) dobos, hiszen ők a leghosszabb ideig voltak Sear Bliss tagok az alapító Nagy András-aki nyílván a zenekar megalapítása óta most is ott van- mellett. Aztán rajtuk kívül megemlíthetném Kovács Attilát is gitáron, vagy akár a legutolsó lemezen gitározó Kovács Pétert is, vagy a legkorábbi időkből Wintert, akik színt vittek a zenekarba, de még rajtuk kívül is jópár zenész megfordult a Sear Bliss-ben az évek során, akiket itt most nem sorolnék fel mind. /Lásd. a zenekar honlapján a Biográfiában…/, na de a mostani felállásból is Bruszel Balázs (trombita, billentyűs hangszerek) kivételével mindenki játszott már a Sear Bliss-ben régebben több-kevesebb ideig, hiszen Barbarics János gitáron több, mint 3 évig, Ziskó Olivér a Grand Destiny és a Forsaken Symphony lemezek ideje alatt, igaz ekkor még nem dobosként, mint most, hanem billentyűs hangszereken, s Csejtei Csaba pedig gitáron már harmadszor tért vissza a zenekarhoz. A koncert dallistáját tekintve is egy időutazáson vehettünk részt, hiszen a Grand Destiny album kivételével-amit a magam részéről kicsit sajnálok- valamennyi lemezről hallhattunk dalokat. Mielőtt végigmennénk a dalokon, el kell mondani, hogy külsőleg is megadta a zenekar a módját e koncertnek, ugyanis végig hangulathoz illő visszafogott, sejtelmes fények váltakoztak egy-egy dalhoz illően, aztán egyes dalok “mondanivalóját” pirotechnikai elemek emelték ki, ráadásul még hóesés is előfordult a színpadon! Mindjárt a sokat sejtető Intro után a legutóbbi The Arcane Odyssey lemezről hallhattuk a The Venomous Grace és a Thorns of Deception dalokat, amelyeket így egymás után jó volt hallani, mert szinte egy egységet képeztek. Aztán a koncert további részében következtek a régebbi lemezekről való dalok, mint az emelkedett hangulatú Far above the trees a Phantoms lemezről, ami alatt lélekben valójában szárnyaltunk egy képzeletbeli erdő felett.
Majd jött a Hell Within a The Haunting lemezről, ami a maga lüktetésével “koncertkedvenc” dalnak mondható. Aztán egy dal erejéig -A deathly Illusion- visszatért a zenekar legutolsó lemeze, majd az egyedülálló hangulatú lemezükről, a Forsaken Symphony-ról jött egy dal: az Eternal Battlefields, ami élőben nagyot üt, s a szövegben a “múlt harcosai” valójában a már említett nosztalgikus dolgokat juttatták az ember eszébe. Hozzá kell azonban tennem, hogy ezt a lemezt azért emeltem ki azzal, hogy “egyedülálló”, mert a hangulata miatt magam részéről inkább az “egyedül és otthonhallgatós” kategóriába sorolnám. Ennek ellenére mindig jó róla hallani egy dalt élőben is, mint pl. most a legutóbbit. Aztán a Beyond the Darkness dallal ismét visszamentünk a Phantoms-os időkbe, eszembe is jutott, hogy bizony, ez volt az az album, amit annak idején, 1996-ban, egy neves Holland magazinban a hónap lemezének választottak. (Ez volt az első és azóta is egyetlen az Aardschock magazin történetében, hogy egy black metal album kapta ezt a megtisztelő címet.) Aztán következett a számomra meglepetés dal: a The Haunting, a zenekar azonos című lemezéről. Nem szokta a banda ezt koncerteken játszani, ám nagyon jól tették, hogy bevették a programba. Ha a Far above the trees-nél azt írtam, hogy lélekben erdők felett szárnyaltunk, akkor ennél a dalnál írhatom azt, hogy olyan volt, mintha alászálltunk volna az ezen lemez borítóján is szereplő vízeséses barlang mélységeibe, és utánunk szakadt volna annak bejárata.
Olyan súlya van a dalnak, hogy szinte leírhatatlan. Aztán a következő kép: csendes, sötét és hóeséses táj, valamint nyugalom. Így született a végtelenség, azaz következett a Birth of Eternity dal a Glory and Perdition albumról, s már a korábban említett hóesés a színpadon, amely még különösebbé tette számomra e dalt. Jó volt így hallani és látni.
Ezután pedig a zenekar legelső demójáról jött a mára már “slágernek” számító (…hiszen erről a demóról mindegyik szerzemény azzá vált az idő során) Twilight című dal 1995 ből. A műsort ezt követően a „klip”-es nóta, vagyis a Two Worlds Collide zárta volna a Glory and Perdition lemezről, ha a közönség nem kért volna még ráadást. Már amikor e dalt felkonferálta Nagy András, hogy az utolsó lesz, a közönség soraiból egy hang megjegyezte, hogy “már csak az kéne, Bandó” (valójában persze kicsit súlyosabban, s nem ilyen szépen fejezte ki magát e rajongó – csak ezt nem írom pontosan le, aki meg ott volt, úgy is tudja Így jöhetett a ráadásdal, a minden koncertről elmaradhatatlan “Oh, my Lord”, vagyis az 1100 years ago című a Phantoms-ról, a végén pedig hatalmas tűzeső zárta a műsort.
Annak ellenére, hogy a zenekartagok szempontjából azért nem minden teljesen úgy sikerült a színpadon, ahogy szerették volna (de ezt most nem részletezném), azt hiszem, a fent leírtak miatt összességében senki sem lehetett elégedetlen, a közönség sem. Magam részéről örülök, hogy ott lehettem, s remélem, sokszor lesz még ilyen alkalom, hogy saját szülővárosában láthatjuk koncertezni e zenekart, amelynek ezúton is boldog tizenhetedik születésnapot kívánok, s ha lehet, akkor még sokszor tizenhét év zenélést Sear Bliss név alatt! A zenekar honlapja: Képeket készítette: Fábián Gábor http://www.osvenyfilm.com További képek a következő galériában: http://www.osvenyfilm.com/gal/sbgal/index.html Sztamassz A cikkhez tartozó link: http://www.zalaikilato.hu/zene/705-ujra-szombathelyen-jatszott-a-sear-bliss.html |
-,amire az énekes András el is mosolyogta magát a színpadon 
-2010 március. Cserháti emlékkoncert. www.vaskarika.hu cikke:
Egy gyémánt élete – Cserháti Zsuzsa emlékkoncert a Sportházban
Sztárból legenda – ez a szlogenje annak az emlékturnénak, amely Cserháti Zsuzsa munkásságát, zenei pályájának legkiemelkedőbb alkotásait tárja egy országos turné keretében a nézők elé. Március 6-án az MSH-ban követhettük nyomon a sztárból legendává válás folyamatát, Keresztes Ildikó, Tóth Vera, Majsai Gábor, valamint Hindi Fatima közreműködésével.
Több oka is van annak, hogy kiemelt eseményként közelítettünk a szombat esti produkcióhoz. Nemcsak a kitűnő énekesnő miatt, aki jóformán halála után kapta meg azt az elismerést, amely tehetsége és embersége okán járt volna neki, hanem azért is, mert számos megyei résztvevője is volt a kezdeményezésnek. A dalokat kitűnő énekesek tolmácsolták – Tóth Vera, Keresztes Ildikó és Majsai Gábor mellett a tizenhat éves sárvári, nagyon tehetséges Hindi Fatima is bemutatkozhatott, és vendégként közreműködött a szombathelyi Menyhárt “Menyus” Péter brácsaművész is. A kísérőzenekar is városunkból került ki, hisz a Silent Band név mögött Baán Imre gitár-vokál, Németh Ádám zongora-vokál, Zisko Olivér dob, Kondor Tamás billentyű-vokál, és Kiss Tamás basszusgitár rejtőzött, míg a turnétáncosokat a Lorigo TSE adta a produkcióhoz.
A turné természetesen nem újkeletű dolog, hisz az első Erkel Színházas bemutató óta többször is végigment az országon, bejutott a Művészetek Palotájába is, ahol óriási sikert aratva telt házat vonzott. A koncerten tematikus válogatásban hangzottak el Cserháti Zsuzsa saját dalai, és az általa énekelt világslágerek. Az est anyaga megegyezett a művésznő halála utáni, a királyi televízióban óriási sikert aratott, Aranyszarvas és nívódíjas szerkesztő, Wéber Bea által rendezett emlékműsor repertoárjával.
A fény, a füst és az élőzene varázsa
Cserháti Zsuzsa egyike volt hazánkban azoknak az előadóknak, akinek dalain nemzedékek nőttek fel, szülők és gyermekek dúdolták slágereit, átlépve a generációs szakadékot. Örökzöldjei évtizedek múltával sem hullatták le tűleveleiket, s népszerűségüket mi sem bizonyította jobban, mint az a közel ezer érdeklődő, aki a művésznő pályáján végigkísérő est dallamait várta a pályatársak és a fiatalabb generáció tolmácsolásában. A misztikus füstnek, valamint a sejtelmes fényeknek hála, átszellemülten szálltunk be a képzeletbeli időgépbe, és repültünk vissza egészen a kezdetekhez, a legelső slágerek megszületéséhez.
Az emlékest első blokkját Tóth Vera kezdte tiszta, szépen csengő hangjával, és az „Édes kisfiam” című országos slágerrel, melyet Cserháti gyermekének születése ihletett a ‘70-es évek közepén. Bizony, az egykoron Megasztáros lányból mára érett, képzett előadó vált, és egy kicsit sajnáltuk is, hogy manapság viszonylag keveset hallunk róla. A mikrofon ezután Keresztes Ildikóhoz került, aki az előadók közül a legtöbbször mutatta meg magát az est folyamán. Jól döntöttek a szervezők, hiszen az énekesnő éppoly hitelesen várta az „Árva fiút”, mint amekkora átéléssel rezegték hangszálai a „Boldogság és én”, valamint a „Boldogság, gyere haza!” dalok édesbús romantikáját.
A szerelemből por se lesz, és már száguldunk is tovább
A szervezők a turné során lehetőséget adnak bemutatkozásra a feltörekvő tehetségek számára. A szombathelyi esten ezúttal Hindi Fatima, a fiatal sárvári lány nyűgözte le a közönséget kellemes hangjával, angyali megjelenésével és a „Kicsi gyere velem” című Cserháti-klasszikussal, mely először az 1973-as Tessék választani! könnyűzenei tévéműsorban hangzott el. A melankolikus kezdés után gyorsan a vidámságé lett a főszerep, és a három hölgy közösen mesélt száguldásról, Porschéról és szerelemről. A Cserháti – Charlie duó „SZPSZ-ét” nem überelte a trió-verzió, kicsit hiányzott belőle a férfihang (talán épp Majsaié). Amit hiányoltunk, azt megkaptuk a következő dallal: egy „Különös szilveszterrel” lepte meg a közönséget Tom Jones magyar hangja, Majsai Gábor. A szilveszteri hangulathoz tánc is dukált, amit egy látványos koreográfiával varázsolt a publikum elé a Lorigo TSE két tehetséges táncosa.
A konferanszié csak ezután mutatta be a közönségnek az emlékkoncert kísérőzenekarát, a Silent Band formációt, és az est vendégművészét, Menyhárt Péter, alias Mr. Silent brácsaművészt, akinek „Dream” című kompozícióját a színpadi fények és a táncosok még inkább álomszerűvé tettek. A műsor első része „Egy elfelejtett dallal” zárult, mely a művésznő utolsó albumán szerepelt, és elhangzott a temetésén is. Tóth Vera előadásában szinte katartikus élményt nyújtott a dal, így a szünetben újra talajt foghatott mindenki, akit az elhangzó számok hatása kicsit is elemelt a székből.
Még egy sztár is utazhat olykor bevásárlókocsiban
Cserháti nagy szerelme a dzsessz volt, az emlékkoncert második fele ezekből vonultatott fel néhányat. Elsőként a Beatles „Yesterday” című klasszikusát, amit az énekesnő 1969 óta szinte minden fellépésén előadott, majd ezt követően a „Georgia” és a „New York, New York” csendült fel, sorrendben Keresztes Ildikó, Majsai Gábor és Tóth Vera előadásában.
Fiatalkori sikerei után másodvirágzását az 1996-os megjelenésű “Hamu és gyémánt” című albumával ünnepelte Cserháti Zsuzsa, amelynek szinte minden dala népszerűvé vált. A soron következő zenei blokk eköré épült, azaz a bluesos, rockos számok domináltak a repertoárban, amit Majsai Gábor sztorizása vezetett fel. Évtizedekkel ezelőtt Hamburgban az énekes egy görbe éjszaka után bevásárlókocsiban tolta haza a művésznőt a szállodába, egy letört tűsarok okán. Nemhiába, „Akad amit nem gyógyít meg az idő sem…”.
A „Hamu és gyémánt” Tóth Vera improvizatív előadásmódjával vált felejthetetlenné, és nem azért, mert aznap volt a születésnapja. Ahogy az utóbbi néhány szám, úgy a finálé is vidámra sikeredett – a négy fellépő a közönség sorai közé lépett, és egy „Különös szilvesztert” felidézve együtt táncolt, együtt énekelt a fergeteges tapssal jutalmazó közönséggel.
Az emelkedett hangulatban véget érő est méltóképpen mutatta be, hogyan lett egy sztárból legenda, és egy legendából gyémánt. Mint autó egy dimbes-dombos úton, úgy dobált, úgy repített fel és le minket az est hangulata. Jártunk a gödör mélyén kilátástalanul, akárcsak önfeledten szárnyalva a magasban. Ilyen volt ez a két óra, és talán ilyen volt Cserháti Zsuzsa élete is.
Az turné idén látható lesz még többek közt Kecskeméten, Szolnokon, Veszprémben, Dunaújvárosban, Nyíregyházán, Kaposváron, Győrben, Mosonmagyaróváron és Baján.
Ide tartozó link:
-A világ egyik leglátogatottabb metál portáljáról: Roadrunner records Sear Bliss hírei:
Ide tartozó link:
http://www.roadrunnerrecords.com/blabbermouth.net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=134943
-Bloody Roots a Hammerworld-ön:
BLOODY ROOTS – Smiciék Isten kezében!
A koncepciózus thrash anyag dalai Smici szavaival
Isten kezében címmel jelent meg a Bloody Roots debütáló albuma. A formáció nem más, mint a Moby Dick frontember Smici szólóprojektje, számos vendégzenésszel és társszerzővel. A koncepciózus lemez öt dalszövegét a Dalriadás Ficzek Andris írta, aki érces hangját is hallatja az albumon, de az Ektomorfos Farkas Zotya (képünkön Smicivel), a Cadaveres Körmi is meghívást kapott az albumra, akárcsak a Wall Of Sleep két gitárosa, vagy a Nevermore kapcsán rengeteget emlegetett Vörös Attila.Smici koncertcsapatot is szervezett már, melyben a lemezen is villantó nagyobbik fia, Schmiedl Balázs a másik gitáros, mögöttük pedig egy atombiztos ritmusszekció dohog. Most pénteken a soproni Hangárban lépnek fel, másnap pedig Pécsett! Ha kíváncsi vagy a koncertekkel kapcsolatos hírekre és a lemez dalainak személyes bemutatójára, kattints!
Otthon hazai környezetben fellépni mindig egy nagy kihívás, főként ha ez az első ilyen.
Sok vendégünk lesz, nagyon jó zenekarokat hívtunk. Igyekezzen mindenki a Hangárba, mert korai kezdés lesz. 20h-tól Felvidék legjobb modern metal zenekara az Eye Beyond Sight veszi birtokba a színpadot, rögtön utánuk a fiatal generáció egyik legreményteljesebb soproni csapata a Blizard lép a deszkákra.
A Bloody Roots Isten kezében című debütáló albumának dalait Smici mutatja be:
“Ezzel a dallal kezdte meg útját a projekt, pontosabban ennek egy kezdeti változatával, mert később gondoltam egyet és a teljes számot átírtam. Már az énektéma, szöveg is készen volt, de ahogy rákerültek a dobok és visszahallgattam egy rögtönzött felvételről, túl konszolidáltnak éreztem. Nekem hiányzott belőle a lobogó tűz, ami egyből éget, pedig sokan biztosan kiegyeztek volna vele. Végül csak a kezdő téma maradt meg a végső változatban, de megtaláltam, amit kerestem. Most olyan amilyennek elképzeltem, iszonyatosan nagy energiákat szabadít fel, az erő és az érzelmek találkozása, a zsigerekig hatol.A dal szövegét Ficzek Andris (Dalriada) írta és hihetetlen jól ráérzett, bele tudott illeszkedni a dal hangulatába, mintha belelátott volna a lelkembe, első olvasásra a magaménak éreztem. Egyetlen sort, de betűt sem kellett rajta változtatni, de ugyanez vonatkozik a későbbi, további Andris által megírt szövekegre is. Nekem ez új volt, mert a korábbi lemezeimnél sokszor sakkozni szoktunk a sorokkal mire összeállt a végső verzió. Ez megkönnyítette a munkát és élőbbé, természetesebbé tette a dalokat. Valószínűleg ebben közrejátszott az is, hogy Andris nemcsak tapasztalt dalszerző, de mindemellett zenész és énekes is.
A középső kiállás, gitárszóló nekem hatalmas flesh, nem tudok hozzászokni, még mindig borsózik tőle a hátam, akkora feeling, felemelő érzés van benne. A nagyszerű gitárszólót Kállai Jancsi játszotta fel, de érdemes odafigyelni a bőgőre és a dobokra is, arcleszakító breakek vannak a dalban.”
ISTEN KEZÉBEN
“A lemez címadó dala ebben az esetben nem helyes definició, mivel a lemez címe volt meg előbb és később az ehhez igazodó dalcím. Igazi thrash tétel, karakteres riffekkel és nehéz, technikás dobokkal. A gitárszóló Balázst dicséri, ez és a többi szólója is bizonyítja, hogy nem véletlenül kapta meg a projektben a szólógitárosi posztot. Nem lehet nem megemlíteni ismételten a dobokat, itt olyan technikailag nehezen kivitelezhető dolgok vannak, amit egy átlaghallgató nem biztos, hogy észrevesz, a zenészek remélhetőleg igen, a kritikusoknak meg illene.Érdemes jobban odafigyelni milyen breakek, kétlábdobok, cinezések történnek és ez vonatkozik az összes többi dalra is. Pontosan ez is volt a cél, a jó dalokon kívűl technikailag is magasra tenni a lécet, a dobok hangszerelésével hosszú hónapokat foglalkoztunk és sokszor még a jóval sem voltam elégedett, még jobbat akartam. Fél évig kerestem a dobost, aki mindezt le tudja játszani. Annyit még hozzáteszek, ami számomra nagyon-nagyon lényeges, mi is alkalmaztuk a mai, modern stúdiótechnikát, de ami a lemezen hallható az élő dob, nem holmi átverés, nem letriggerelt műanyag szar.”
“Száguldó riffek, az egyik leglendületesebb dal, a középrész egyik kedvenc riffemmel indul és Vörös Attila szólója, a végén… a többszólamú játék valami fenomenális! Mowgli nem véletlenül fér be még a Nevermore-ba is! Egyszerűnek is tűnhet a dob alaptempója, de piszkosul nehéz a lábdobokat ebben a tempóban a megfelelő dinamikával, pontosan eljátszani, végtagfüggetlenítési bravúr. Az utolsó refrén alatt a bőgő, ahogy lépdel felfelé harmoniában nem éppen szokványos, merész húzás volt Szuna Petitől, de nekem elsőre nagyon bejött.”“Ezen a dalon majdnem elvéreztünk, kivitelezés szempontjából a legnehezebb volt. Énekileg sem volt egy egyszerű megfejtés, legalábbis ami az én dallamos részeimet illeti, hiszen ezt a dalt ketten énekeljük Ficzek Andrissal, neki viszont otthonos terepnek számított. Nemcsak a szokásosnál magasabb hangfekvéssel kellett megbirkóznom, hanem egy november végétől tartó torokproblémával, ami igen lelassította és megnehezítette a stúdiózás határidőre történő befejezését.
“Old school thrash, dallamos speed metal, sodor, hengerel, nagyon sűrű énekkel, nem könnyű levegővel bírni. A gitárszólót Szupermen tekerte fel, virtuóz, igazi thrash szóló. A nótát Ványi Szilárd ex-Cavumos gitárossal raktuk össze, a szöveget Ficzek Andris írta.”
„Ezzel a dallal Füleki Sanyi (Wall Of Sleep, ex-Mood) rendesen megvárakoztatott, nehezen akart elkészülni, de én nem hagytam, hogy kitűzze a fehér zászlót, kihajtottam belőle és milyen jól tettem. Jó kis dal lett belőle, de hát Sanyitól pontosan ezt is vártam, mindig is nagyon tiszteltem szerzői munkásságát. A gitárszólót sem volt egyszerű megfejteni, mivel nem könnyű maga az alap, nem lehet akármit rájátszani, hogy még hangulatban is stimmeljen. Több verzió született, több gitárostól, de végül Balázs oldotta meg a legsikeresebben a feladatot. A szövegben megint Andris alkotott nagyot, pedig panaszkodott, hogy szívás a dal a nem négynegyedes énektéma miatt, de végül csak összehozta és milyen jól!”“Groove-os, húzos középtempó, olyan Ektomorfos! Nem véletlenül, hiszen Farkas Zotya nótája. Ezt a dalt már tavaly felvettük, volt is egy előkevert verzió, de most újrakevertük az egészet. Sőt az éneket újravettem, mert időközben beszereztem egy még ütősebb énekmikrofont és Balázs meg újrajátszotta a gitárszólót. Az éneket felváltva nyomjuk Zotyával, szinte leharapjuk egymás fejét – nagyon súlyos.”
“Vörös Attila alapötletéből épült fel, de mire lemezre került, faragtam itt-faragtam ott, egy kissé átalakult. Attila azt mondta, már nem is érzi ezt ő igazán a sajátjának, így megkaptam ajándékba. Andris írt rá szöveget, aki olyan formában volt, hogy nem tudott hibázni, egy másik dallal együtt, egy nap alatt megírta, miután mondtam neki, hogy határidő van, már tegnapra kellett volna. A mesteri gitárszólók természetesen ismét Attila művei, aki egyébként elmondom, nem sokat szarozott a stúdióban. Két és fél óra alatt felnyomta a szólókat és ebben benne volt egy ebéd is. Mondtam neki, maradjon, kéne még egy jó gitáros a projektbe, de ő inkább ment Nevermore-ozni! (nevet) Ja és szívtunk itt is a kísérettel, amit eredetileg Attilának illett volna feljátszani, de mivel nem bírtuk megfizetni, főként nem dollárban, elrepült a tengerentúlra…” (nevet)
„Körmi dala, és mint később kiderült, volt belőle más változat is. Attila, aki akkor még a Cadaveresben is nyomta, nem mindent úgy játszott fel a demóra, ahogy Körmi eltervezte, de mire ez kiderült, a szöveg már elkészült, így azt mondtam, hogy most már minden marad így. A lemez leghosszabb gitárszólójában, úgy tűnik, Attila soha nem fogyna ki a hangokból, mindig tud hova továbblépni. A dob veszedelmes, őrült tempók, gyilkos breakek, dobos legyen a taplán, aki lejátsza. Lehet, ki is írunk egy versenyt, meg lehet próbálni!” (nevet)
“A legelső dalok közül való, nagyon könnyedén született, szigorú riffekkel, veszett gyors tempóval, Balázs rövid, de tökéletes thrash szólójával. A dal végén súlyos belassulás jön, amire doktor Kohlmann Péter barátom bársonyos hangján a Halotti Beszédből szemezget.”
“Hihetetlen könnyedén összeállt a dal, egyik délután összeraktam a riffeket, rá következő hajnalban pedig megírtam a szöveget. Nagyon jó játszani élőben, de sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik. A gitárszólóval eredetileg mást bíztam meg, de Attila nagy munkakedvében véletlenül rágitározott, ami olyan jól sikerült, hogy azt mondtam, ez marad is, ennél nem kell jobb. Aztán a gitárszóló helyére Szuna Peti önszorgalomból feljátszott egy olyan bőgőszólót, hogy nagyot koppant az állam a padlón és azt mondtam, ez sem maradhat ki, ennek is helyet kell szorítani, így a végére ismét behoztuk a szólóalapokat. A dobok hangszerelése Ziskó Olivér “dobzsonglőr” érdeme. Remekül eltalálta mi kell ide, technikai high school!”
“Kemencei Balázs (Wall Of Sleep, Stonedirt) old school thrash nótája, gyors riffek, agresszív dobok – nagyon állat! A gitárszóló is Balu villámkezeit dicséri. Tévedésből fél hanggal feljebb játszottuk fel a bőgőt, valami számítógépes szarakodás miatt úgy küldtem le a demót Péternek, ő meg azt hitte így van rendben, így csinálta meg. Mire észrevettük, már nem volt visszaút, úgy maradt. Egyébként nem tett rosszat a nótával, szerintem sokkal jobban szól, csak én szívtam, mikor jött az éneklés. Rohadt sokat számít fél hang, ha már amúgy is a határokat súrolod…”“A dal alapötleteit, fő riffjeit Sill Attila, a felvidéki Eye Beyond Sight gitárosa hozta. Ezt egészítettem ki pár témával, riffel, aztán egy kicsit megkevertem, mint egy jó mixer a koktailt és össze is állt ez a thrash remek. Azért ennyire nem volt egyszerű, többször nekifutottunk, de végül megérte a kitartás, mert nagyon húzos nóta lett! A szöveg előbb megvolt, mint a kész zenei alap, így ahhoz is kellett igazodnom. A szólóalap megint nem szokványos, becsapós és ezért kicsit jobban feladta a leckét Balázsnak, de végül megtalálta a hangulatban odaillőt.”
www.bloodyroots.hu
www.myspace.com/bloodyrootsband
-Sear Bliss/Hammerworld:
Harmadikként a budapesti K3 zenekar játszik, mesterien kezelik a hangszereket, igazi vitruózok, nem véletlenül vendégszerepelt lemezükön a Dream Theater billentyűse Jordan Rudess. Azt hiszem ez önmagáért beszél, ki ne hagyjátok!
SEAR BLISS – Az új felállás itthon a Rockmaratonon debütál!
Az első idei koncertet a német Metal Inferno fesztiválon adták
Július 9-én, a pécsi Rockmaraton fesztiválon mutatkozik be itthon a tavaly nyár végén kettévált Sear Bliss új felállása. A basszusgitáros/énekes Nagy András vezette Sear Bliss az új tagokkal már októberben színpadra lépett két holland koncerten, de jártak aztán Svájcban és Szlovéniában is. Nagy András mellé felsorakozott a Sear Bliss két eredeti gitárosa, Barbarics János és Csejtei Csaba, a.dobos Ziskó Olivér lett (Forsaken Symphony album pl.), és később a trombitás Bruszel Balázs is csatlakozott hozzájuk. Az első 2010-es koncertre egy német fesztiválon, a paderborni Metal Inferno-n került sor április 17-én, és legközelebb, május elején is egy német buli jön, Frankfurtban, majd lesz francia és holland fellépés is. A friss hírekről nagy András tájékoztatta a hammerworld.hu-t.
Hazai dátum egyelőre csak a pécsi Rockmaraton van, úgyhogy aki szeretné látni a Sear Bliss első itthoni koncertjét a régi/új felállással, az oda jöjjön el!
A próbák mellett már nekiláttunk a 7. Sear Bliss nagylemez megírásának is. Az albumot remélhetőleg még idén megjelenteti a brit Candlelight Records. Közben kijön a 15 éves jubileumi DVD is, amelynek anyagát a budapesti szülinapon rögzítettük, és egyik különlegessége, hogy aznap színpadra lépett a Sear Bliss eredeti felállása is néhány dal erejéig.
Sok további extra is helyet kapott a DVD-n, illetve bónuszként a teljes koncert hanganyaga is mellékelve lesz CD formátumban. Sajnos a kiadó hibájából sokat csúszott a megjelenés, de reméljük, hogy a nagyon közeli jövőben végre napvilágot láthat!
További Sear Bliss-hez kapcsolódó hír, hogy megjelent a Forest Silence
A Forest Silence a korábbi szintetizátoros, Winter zenekara, és ugyanaz a felállás készítette ezeket az új dalokat, amely a Philosophy Of Winter című debütalbumot is, azaz Winter mellett Sömi és jómagam játéka hallható rajta.
A CD-t az angol Panik Terror Musik jelentette meg speciális gatefold kivitelben, 500 példányra limitálva. Akit érdekel az anyag, ide írjon: forestsilence@gmail.com
Winter egy másik projektje, a Nepharious
A saját projektjem, a Star-Crossed is közel van az első nagylemez felvételéhez. Majd’ a teljes lemezanyag kész, és már demók is készültek. Az albumot a holland Vic Records fogja megjelentetni, pontos dátum azonban még nincs. Annyit mondhatok róla előzetesen, hogy egy több zenei korlátot is átlépő anyagról van szó, amely a kísérletező és különleges jellegének köszönhetően egy sajátos világba repíti a hallgatót.”
Nagy András blogbejegyzése a Metal Inferno-s buli kapcsán:
Paderborn, 2010.04.17.
“A 2010-es év első koncertje kissé nehezen érkezett el, a másfél héttel korábbra tervezett két koncertünk ugyanis elmaradt. Így végül a Metal Inferno bizonyult az első idei koncertnek. Az elmaradt bulik miértjéről… az egyik pont a kedvenc német városunkkal (Annaberg) kapcsolatban történt. Még a koncert előtt kiderült, hogy a klub vezetője nem igen fogja kifizetni a meghívott zenekarokat, mivel eléggé csődközelben van. A múlt héten kaptam a hírt annabergi barátaimtól, hogy végleg be is zár a klub ebben a hónapban.
Mivel a klubos nem tartotta be a szavát és nem érte volna meg elutaznunk a következő német állomásig, ami ráadásul jó messze is volt, így a hazautazás mellett döntöttünk, természetesen koncertezés nélkül. A szervezőt mindenesetre nem zártuk a szívünkbe és ezt tudtára is adtuk… Na de erről ennyit, a lényeg hogy pontosan egy hétre rá ennek a teljes ellenkezője történt, ugyanis a paderborni Metal Inferno a profi koncertszervezés mintapéldája is lehetne.
Az 1000 km-es út mondjuk jól kifárasztott mindannyiunkat, de már az érkezéskor tapasztaltak kárpótoltak minket mindenért. Hatalmas, névreszóló elkülönített öltöző teljes ellátással, nagy étkező folyamatos korlátlan fogyasztással, bemelegítő terem erősítőkkel, szuper hotel és még sorolhatnám… Így aztán tényleg kényelmesen fel lehet készülni a fellépésre.
Megérkezéskor tudtuk meg, hogy a Lake Of Tears az izlandi vulkánkitörés okozta légköri káosz miatt nem tudott átrepülni Svédországból, így egy órával később játszhattunk, amit azonban örömmel fogadtunk. Így is sikerült annyi csúszást produkálni a programba, hogy meg kellett nyírbálnunk a számsorrendünket, köszönhetően egy Messenger nevű német pózercsapatnak, akik sehogy sem akartak a színpadról lefáradni.
Előttünk a Houwitzer nevű holland terrorbrigád játszott, végül pedig negyed 10 magasságában felcsendülhetett az intronk, előtte azonban sikerült a színpadon még jól összeveszni az utánunk jövő csapat (Powerwolf) keverős/technikusával. Kevés kellett ahhoz, hogy ne fajuljon tetlegességig a vita. Úgy tűnik mostanában tényleg vonzzuk a bajt meg a balf…okat.
Amint végül sikerült elkezdenünk a koncertet, minden oldódott és egy jó tömör és hatásos koncertet adtunk. A hangzás is remek volt és ahhoz képest hogy 5 hónapja nem álltunk színpadon, egész jól játszottunk, csak az Oh my lord-ba csúszott némi baki, de aztán azt is sikeresen megoldottuk. A közönség is láthatóan élvezte a koncertet és mi is nagyon jól éreztük magunkat a színpadon, kivéve Csabit akinek sikerült a buli előtt összeszedni valami vírust, úgyhogy közvetlenül a fellépés előtt kétszer is kidobta a vacsorát, és reménykedtünk, hogy a színpadon már nem fogja 
A buli után aztán következett a jól megérdemelt afterparty jófajta helyi sörökkel, és belenéztünk a Powerwolf koncertjében. A zenekar nevénél csak a kinézetük volt röhejesebb, de legalább volt min derülni. Aztán következett az est fénypontja, a német Destruction, akiknek magam is nagy rajongója voltam gyerekkoromban és jó is volt nosztalgiázni Schimerék zenéjére, bár nem igazán voltak egyben. De ez lehet, hogy köszönhető volt annak, hogy koncert előtt eltűnt a pergőjük meg néhány egyéb cucc, ha jól tudom. Az öltözőjük nem messze volt a mienktől és láttam is, ahogy Schmier dühét a hűtőszekrényen vezeti le.
Összeségében ez egy hibátlan fesztivál volt kitűnő szervezéssel, jó cuccokkal, remek közönséggel és jó hangulattal. A hotelbe valamikor hajnali 3 körül értünk, ahol elmondtam a többieknek, hogy aki nem jön a szobánkba folytatni a bulizást, az mind puhapöcs. Ennek ellenére állítólag bezuhantam az ágyba és 5 másodpercen belül aludtam Hosszú nap volt, na.
Kiadós reggeli után irány az 1000 km-es út, ami még fárasztóbbnak és hosszabbnak tűnt mint odafelé. A másnaposságot sörrel próbáltuk enyhíteni. Annyira készen voltunk, hogy menet közben egy egyszerű matematikai problémán is sikerült majdnem egész komolyan összevesznünk. Fel kellett volna vennünk videóra, nagyon durva volt ahogy mindenki hirtelen matematikusnak képzelte magát és egy új milleniumi problémát próbált megoldani.
Hamarosan ismét Németország következik. Addig is üdv!”
Fotók: Gergye Márton
www.searbliss.hu
www.myspace.com/searbliss
ide tartozó link: http://hammerworld.hu/2010/04/26/sear-bliss-az-uj-felallas-itthon-a-rockmaratonon-debutal/